Minden évben akad néhány olyan fesztivál, mely programkínálatát tekintve nagyon ígéretes, a szervezés többi része azonban hagy maga után kívánnivalót, ha egyáltalán megvalósul az adott rendezvény. Idén némileg több ilyen eset adódott, legutóbb a Lollapalooza Berlinnél nem sikerült megoldani korrektül az emberek visszajutását a városba, de volt ahol a sártenger miatt szakadt félbe fesztivál, míg máshol csődeljárás szólt közbe. A Pollstar ennek kapcsán megkérdezett több európai promótert is, hogy mi lehet az oka a hiányosságoknak, a válaszok pedig többé-kevésbé ugyanoda futottak ki.

Az alapszituáció manapság méretétől és kínálatától függetlenül minden fesztivál esetén ugyanaz, a túltelített piac miatt óriásiak az elvárások a közönség részéről, minden évben jobb és nagyobb neveket kell prezentálni, ugyanebből az okból kifolyólag pedig ma már nem bízhatnak a szervezők abban, hogy más lehetőség híján a következő évben is eljönnek az emberek, hiszen rengeteg a fesztivál, így az alternatíva is, a fapados repülőjáratoknak köszönhetően pedig az utazás is jóval olcsóbb lett. Ennek köszönhetően a fesztiválok a költségvetés egyre nagyobb százalékát kénytelenek évről-évre a programra költeni, sőt az előadók árának alapvető inflációja miatt is többet kell költeniük, utóbbi pedig egy adott fellépőnél akár 2-300% is lehet egyik évről a másikra, ha becsúszik egy jól sikerült album vagy jelentős díj. Ezeket a pluszköltségeket valahonnan fedezni kell, az persze nem lehetséges, hogy évente 30-40%-kal emelik a szervezők a jegyárakat, így a legtöbben olyan területekről veszik el a pénzt, melyet kevésbé éreznek fontosnak. Ilyen lehet a logisztika, a kommunikáció, rosszabb esetben a biztonsági szolgálat, a színpadtechnika, az egészségügyi ellátás, a tisztálkodási és kempingezési lehetőségek vagy más olyan infrastrukturális elem, melyről úgy vélik, nem befolyásoló tényező, ha esetleg elhagyják vagy olcsóbbat szereznek be belőle. Ezek a spórolási trükkök sok esetben bejöhetnek, ám elég egy szerencsétlen év ahhoz, hogy elveszítse egy fesztivál a közönségének bizalmát. 

A megszólaltatott szakmabeliek közül a brit Isle Of Wight Festival promótere, John Giddings szerint ez a hozzáállás egyébként is rövidtávú gondolkozásra utal, a fesztiválokat pedig a Forma 1-es autókhoz hasonlította a tekintetben, hogy folyamatosan fejlődniük kell. Marek Lieberberg, a Rock am Ring alapítója kiemelte, hogy a fellépők gázsiján túl valóban komoly pénzügyi terhet jelentenek a szervezés további költségei is, mégis mindenre fel kell készülni, a legváratlanabb helyzetekre is, ha egy rendezvény meg akarja őrizni a renoméját, de beszélt azokról az esetekről is, amikor tapasztalatlan és/vagy amatőr, csak a pénzt maguk előtt látó szervezők okoznak károkat maguknak és a közönségüknek egyaránt, utalva ezzel például az amerikai Fyre Festival idei esetére is. Az Openair St. Gallentől Christof Huber kitért a közösségi média jelentőségére is, hiszen manapság, ha valami rosszul sül el egy rendezvényen, az gyakorlatilag rögtön kikerül a nyilvánosság elé, innen pedig már csak egyetlen lépés, hogy egy hírportál által még nagyobb tömegek számára derüljön ki egy fesztivál komoly hiányossága.

Világos tehát, hogy a szervezők nincsenek könnyű helyzetben, bár ezen még mindig sokat szokás morogni, de a fesztiválszervező cégek folyamatos profitkényszerben vannak egyrészt a saját maguk fenntartása, másrészt a rendezvényeik fejlesztése érdekében. Ugyanakkor ez lehet egy sajátos piactisztító mechanizmus is és az ezáltal megszűnő fesztiválok kiesése után ismét beállnak normális szintre az árak, de ezt csak azok a rendezvények fogják megérni, melyek már most ügyesen sáfárkodnak a rendelkezésükre álló költségvetéssel.

Kovács Dávid
Fotó: Adam Burzynski